Laborvizsgálat – a gyerkőc felkészítése

Időről-időre szükséges a laborvizsgálat, hogy tudjuk, hányadán is állunk. Ez gyerekekre is igaz, bár náluk szerencsére ritkábban fordul elő. Amikor mégis kéri a doktor úr, doktornő, na akkor felköthetjük a gatyánkat. Nincs az az internetes blog, ami ilyenkor kisegítheti a tűtől rettegő gyerekkel megáldott szülőt. Az én anyukámnak se volt soha egyszerű dolga, amikor laborvizsgálatra vitt. Egy alkalommal – úgy hét éves koromban – egy ápol quartet és az orvos is kellett mellé, hogy stabilan tudjanak tartani. Gyerekként fogalmam se volt arról, hogy mennyire rossz és veszélyes, ha netán elmozdul a tű a karomban. Jobban féltem a fájdalomtól, amit a szúrás okoz. Azt se tudta volna nekem senki megmagyarázni, hogy a vérvételre azért van szükség, hogy megtudjanak gyógyítani. Csak a tű létezett és én. Mit csinálnék én másként, mint szülő? Amit az interneten olvasni lehet tanácsokat, természetesen az én anyukám is ismerte, de semmire se ment vele. De akkor mégis mit tehetünk mi? Miért olyan nehéz támogatni ilyenkor csemeténket? Először is semmiképp se hagyjuk szó nélkül az eseményt. Ne vigyük oda a gyerkőcöt anélkül, hogy elmagyaráznánk neki, mi miért fog történni. Még akkor sem, ha olyan nehéz eset, mint én voltam. A bizonytalanság az egyik legrosszabb dolog, ami velünk történhet, s ez gyerekekre hatványozottan igaz, hiszen teljes mértékben a szülőre vannak utalva. Nem szabad ilyenkor ködösíteni. Még akkor sem, ha utána ki kell könyörögnünk az ágy alól. Tiszta lapokkal játszunk! Ha azt látja a gyerek, hogy mi magunk is idegesek, bizonytalanok vagyunk, akkor ő is az lesz. Szülőként mi vagyunk az elsőszámú bizalmi támaszuk, s viselkedésünk rengeteg üzenetet tartalmaz. Tudatnunk kell vele, hogy a laborvizsgálat kellemetlenségekkel fog járni, de az egész csak egy perc lesz. Próbáljuk meg egy olyan eseményhez kapcsolni, amit ismer, és hasonló érzésekkel jár. Sokan a szúnyogcsípést szokták emlegetni. Nem véletlenül. A szúnyogcsípés kellemetlen, de nem kibírhatatlan. Mind tudjuk, hogy a tűszúrás ennél intenzívebb fájdalommal jár, de ha már darázscsípéssel példálóznánk, akkor csak feleslegesen ráijesztenénk a kicsire.

Laborvizsgálat – a gyerekeknek tényleg rosszabb

A gyerekeknél nem csak azért nehezebb a vérvétel, mert jobban félnek a tűtől és a fájdalomtól, hanem azért is, mert sokkal intenzívebben élik meg. Az kicsik vénája nem csak sokkal vékonyabb, de érzékenyebb is, mint a felnőtteké. Emiatt a gyerekeknél nem is végezhet akárki laborvizsgálatot. Ha már nagyobb a gyerekünk az első vérvételkor, akkor azt is elmagyarázhatjuk neki, miért fontos, hogy ne mozogjon közben.

Laborvizsgálat – mikor lehet rá szükség?

Sokak gyerekkora úgy telik el, hogy egyszer sem voltak vérvételek, s csak felnőttként szembesülnek azzal, milyen is. Vannak viszont olyan esetek, amikor a vérkép az egyik olyan vizsgálati eredmény, amiből tájékozódni tud a kezelő orvos. Laborvizsgálat eredményéből megtudható például, hogy a gyermeknek vannak-e öröklött betegségei, vesebetegsége, diabéteszes-e, vagy a fertőzések megállapításánál is egy bevett módszer. A vérképből kiderül, hogy nem-e áll fenn vashiányos vérszegénység. S ahogy a felnőtteknél, úgy náluk is szükség van erre a vizsgálatra műtétek előtt.

Laborvizsgálat – a rendelőben

A gyerekeknél általában a könyökhajlatból veszik a vért a laborvizsgálatnál, de előfordulhat, hogy az ápoló nem találja a vénát, esetleg túl vékony és veszélyes lenne megszűrni. Ilyenkor a kézfejből történik a vétel. Azért, hogy elkerüljük a bevérzést, a kart kb. 5 percig nyújtva kell tartani a vizsgálat után. A gyerekekre is igaz, hogy a vizsgálatra éhgyomorral kell menni, s előtte is csak vizet vagy cukormentes teát lehet fogyasztani. Mindenképp menjünk be vele és legyünk mellette a laborvizsgálat alatt. Ha igényli, akkor fogjuk meg a másik kezét, kössük le valami történettel a figyelmét, mutogassunk érdekes tárgyakra a rendelőben, amiket anélkül láthat, hogy megmozdulna.